Burgenlandi szalonnatorta – ahogy Mamari készíti

Nagymamám szeret különleges recepteket kipróbálni, és azzal meglepni a szeretteit. A szalonnatorta mindenki szívét megdobogtatja a családban, Bárki, aki kóstolja rögtön a rajongója lesz. Sokáig csak akkor ettük, ha mentünk hozzá, vagy ha ő küldött. Aztán bátorságot merítettem és a tőle kapott recept alapján elkészítettem, mikor a fiam egyetemista lett. Mert ugye mit adna az egyszeri anyuka útravalónak a kollégiumi élethez, mint ami ő magának is az otthon illatát és ízét jelenti.

Continue reading →

Befőttek királya – az őszibarack

Szeretek befőzni. A tartósításban van számomra valami megnyugtató, mert a gondoskodás alapjának érzem. A befőzéssel gondoskodom a szeretteimről, miközben csillogó, forró üvegekbe zárom a tavasz és a nyár ízeit. Színes és illatos kavalkádot hozok létre, amely majd a hűvös, sötét téli napokon feldobja a munkahelyen elfogyasztott ebéd hangulatát.

Continue reading →

Tenger – takaró

A COVID időszak egyik legnehezebben emészthető része volt, hogy nem lehetett szabadon utazni. Mi azok az emberek vagyunk, akiknek a lételeme a felfedezés. Számunkra nem elég, hogy látjuk egy fotón, vagy megnézzük az utazós csatorna megosztott videóján. Nekünk saját szemünkkel kell látni, átélni a pillanatot, beszívni az ottani levegőt, érezni az illatokat, a szél simogatását, az eső erejét. Ehhez viszont utazni kell. Nem jutottunk el se a hegyekbe, se a tengerhez.

Continue reading →

Színes fülvédők, nyakmelegítők

A keresztgyerekeimnek nagy szeretettel horgolok ajándékokat. Ezen a télen beleszerettek a színes csíkokba. Így megkaptam a kihívást: legyen fiatalos, csíkos, színes, használható, trendi és persze hordható. A tavalyi évben csillogósat kaptak a lányok, most olyat szerettem volna, amit egy másodikos fiú is szívesen felvesz. Így születtek meg az idei fül-nyakmelegítők.

Continue reading →

Pite készítés, amikor elkészíted az otthon illatát

Pitesütés- ez szó rengeteg élményt, érzést hordoz magában. Lehetsz te, aki készíti és lehetsz te, aki fogyasztja, vagy akár mindkettő is. Számomra összefonódott az otthon és a pite , hiszen első sütéseim között szerepelt a maci formában megsült almáspite. Magasra állítottam a lécet kezdő háziasszony koromban – be kell valljam szét is esett a koncepció…sose volt maci formája. Bár sokszor a forma elhanyagolható, ha a morzsák így is fogyaszthatók – villával, a tepsiből. Azóta 16 év telt el és a sok gyakorlás hatására sokat fejlődtem.

Continue reading →

Baglyok a farmerzsebből – avagy mit tegyünk a maradék fonallal

Mindig van maradék. Egy kézműves termék elkészültekor mindig marad egy kis fonal, ami még használható, de vajon mire? Sokáig csak gyűjtögettem egy dobozban a kis gombócokat. A hosszú téli estéken van egy kis idő elmélázni a lehetőségeinken. Kinek, mire van szüksége a családban a barátainknak?Mit készíthetnénk?

Continue reading →
Krétatartó

Toll- és krétatartó tanároknak öko módban

Mikor tanárként dolgoztam és a tantermek között ingáztam szükségem volt egy olyan eszközre, amelyben tarthatom azokat az íróeszközöket, amelyekre abban a 45 percben, azon az órán szükségem lehet. A kollégák változatosan oldották meg: tolltartóval, mellény-vagy nadrágzsebbe rejtetten, kis szatyorban, válltáskában, fonott kosárban, kézben, tejfölös vödörben.

4 éve nem dolgozom iskolában, bár a szívem még mindig visszahúz, a volt kollégákkal tartom a kapcsolatot /persze csak azokkal, akik szeretnék/. Minden évben szívesen állítottam össze eddig is neki egy kis túlélő csomagot, amelyben egy-két filléres, ám mégis életmentő dolog lapult (tea, toll, kávé, ragtapasz, szőlőcukor,…)

A tejfölös vödör és az iskola kapcsolatát gondoltam újra és helyeztem őket egy új síkra.

Continue reading →
Szilvi kendője

Az első horgolt kendőm, avagy Szilvi kendője

Amikor egy új hobbi belopódzik a mindennapjaidba és az életed részévé válik, akkor megtapasztalhatod azt az igazi elmélyült pihenést, miközben áramlatélményekkel gyarapodsz. Ezért lesz a hobbid, mert örömet okoz neked és annak is , akinek készíted a kezed alatt formálódó tárgyat. Én hiszek abban, hogy a kézműves, a kézzel készített tárgyaknak lelkük van, amit a készítő szeretete, gondoskodása sző bele.

Gyerekkorom kedvenc meséje volt A hat hattyú, amelyet bakelit lemezen hallgattunk sokszor és a mesélő hangja most is a fülembe cseng a távolból. A kiskirálylány szorgalmasan készítette az ingeket testvérei számára, némaságban, hogy megtörje az átkot: újra emberekké válhassanak az elkészült ruhadarab magukra öltésével.

Amikor horgolok én is egy kicsit ezzé a királylánnyá válok, bár nem küzdök semmilyen gonosz átokkal, amit a testvéremre zúdítottak. Csendben dolgozom, szorgalmasan, elmélyülve a tevékenységben, folyamatosan forgatva magamban a gondolatot, hogy kinek készítem a terméket. Felidézek emlékeket, vagy éppen kedvére formálom a készülő művet.

Continue reading →