Különleges szörpök III. – A bodza

A tavasz megannyi virággal és lehetőséggel adományoz meg minket. Vége a lazulós, pihenős hétvégéknek. a hideg, az eső, a fagy már nem parancsol vissza a kanapéra a pokróc alá. A napfény, a selymes sugarak, a melengető fények csalogatnak, a mézédes szellő útra csábít.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kicsiny kertem egyik rejtett szegletét otthonául választotta egy bodza bokor.

Sokáig vágytam arra, hogy nekem is legyen, irigykedve néztem a szomszéd kerteket, amelyekben május közepétől fehér tányérokkal mosolygott rám a bodza. A sajátjuk. Aztán egyik nyáron ott termett, a kisház mellett, a kerítés tövében. És idén már virágzott is-nekem. A kerek, fehér virágtányérok a konyhablakomon kukucskáltak befelé és integettek, incselkedtek.

Fogadtam a hívó szavukat és tudtam belőlük idén bodza szörp készül. Az első adag szinte azonnal elfogyott. A második már tartósabbnak bizonyult, talán marad későbbre is. A harmadik adagot meghagyjuk, hogy illatozzon, illetve hogy termést hozhasson a növénykénk.

De nem kell megijedni, nem áll meg a befőzés. Otthonunktól alig 100 m-re már árnyas madárcsicsergős, susogó és közben mégis méltóságosan csendes erdő található. Ami kiváltság a fővárosi agglomerációban. Pár perc sétával kiléphetünk a valóságból és a poros úton a tölgyek, akácok, szilek és nyárfák között sétálva egy új világba csöppenhetünk. Ebben az erdőben napfényes tisztások szélén és ritkásabb akácosokban bodzabokor hadak élnek. Igaz csalánnal és bozóttal védik magukat, de ha harcolni kell a finoman illatozó apró fehér virágokért, annál édesebb lesz a győzelem. A szüleim otthon minden tavasszal elvittek bodzázni, amit sokszor a pünkösdi hétvégén ejtettek meg. Valljuk be kamaszként egy kínszenvedés volt, mégis sok szép emlék kötődik hozzá. Ilyenkor sokat beszélgettünk; megtárgyaltuk, hogy milyen lesz az évvégi bizonyítvány, terveztük a nyarat és persze szabadon sikítozhattunk a magas fűben araszolva a hatalmas bodza bokrok felé a Karancs lábánál.

Ugye már a te orrodban is ott bujkál a finom virágporral felszálló, édesen fanyar bodza-illat? Ha becsukod a szemed, neked mi jut eszedbe erről?

A számomra utazás kezdődik térben és időben. A nagymamám régi lakásába érkezem, ha a bodza-illatban lehunyom a szemem. Tavasszal a nagyszobában a szekrénysor tetején selyempapíron szárította a virágokat, hogy a téli időszakban főzhessen belőle finom mézes teát, ha ellátogatunk hozzá. De a csukott szememmel látom a konyhában a kis szekrényen az öt literes üvegben érlelődő bodza-üdítőt is. Ami aranyló színével, édes illatával hívogatott minket, hogy olthassa szomjunkat. A gyerekkor csodás élményeit adja vissza nekem a bodza illata.

A bodza szörp receptje

Hozzávalók:

  • 8-10 tányér bodzavirág
  • 5-6l víz
  • 2kg cukor
  • 2 citrom leve
  • nátrium benzonát

Elkészítés:

  1. Forraljuk fel a vizet, majd hagyjuk lehűlni
  2. Mikor langyos tegyük bele a bodzavirágokat, és facsarjuk bele a citromok levét. Lefedve egy napra állni hagyjuk.
  3. Egy nap után leszűrjük, felforraljuk és hozzáadjuk a cukrot. Felfőzzük a cukorral.
  4. Tisztára mosott üvegekbe töltjük, a teli üvegekbe egy késhegynyi nátrium-benzonátot teszünk, majd jó lezárjuk.
  5. Forrón száraz dunsztba tesszük és ott hagyjuk kihűlni.

Egészségetekre!