A természet illatai számomra mindig csodálatosak. A szaglásunk egy nagyon összetett mechanizmus és mellette kimondottan különleges is. Minden érzékszervünkkel tudunk alap érzeteket érzékelni, de az illatoknak nincsen ilyen alapskálája. Nagyon szubjektíven mozognak a jó és rossz, illetve az érzékelhető és nem érzékelhető között. Az illatok különlegessége az is, hogy emlékekhez kötődnek. Gondoljuk a frissen mosott ruha illatára, az eső áztatta föld párájára. Számomra létezik karácsony illat /ami nem feltétlen egyenlő a fenyő mentolos, gyantás illatával/, a nagymamám illata, a barátnőm illata, az autó illata és a nyár illatai.

A nyár számomra lila illatfelhővel indul. Még középiskolás koromban kezdődött a vonzódásom a levendula irányában. Franciaországban jártunk diák cserekapcsolatos utazás ürügyén. Pontarlier nem Provance-ban volt, de volt a városkában egy drogéria, ahova betértem megcsodálni a csodálatos üvegcséket és persze meg is illatoztuk azokat.

Aztán először útikönyvekben, újságcikkekben olvastam, majd később az internet segítségével fedeztem fel a világnak azon szegleteit ahol a nyári hónapokban vad lila varázslat költözik a földekre, hogy üdvözölje a forró napsugarakat és hívogassa a szorgosan döngicsélő, virágról virágra röppenő rovarokat.

Vágytam arra, hogy lássam a hazai levendula mezőket és ez az álmom a párom kedves törődése, és kitartó figyelmessége jóvoltából évről évre újabbnál újabb helyszíneken válik valóra.

Idén a barátnőm kertje is kis Toscana-vá változott és elvarázsolt minket. Most itthon is tudtunk levendulát szüretelni először mióta ide költöztek.

Ezekből a különleges virágokból az idei évben, buzogányok, szárított virágok és levendulaszörp is készült.

Levendulabuzogány

Elkészítési idő: kb.45 perc

Tökéletes módja annak, hogy csapdába csaljuk a levendula illatát anélkül, hogy a száradó virágok minden beterítenének. Finom eleganciával több csokornyi levendulát helyezhetünk el a lakásban, és zárhatjuk a csodálatos, nyugtató esszenciákat a konyharuhák közé, az ágyneműk polcára, a törölközőkhöz, és a ruháinkhoz, de akár az autóba is.

Barátnőm kisfia varázspálcának használja. A kolléganőm az íróasztalán tartja és a stresszesebb, feszültebb pillanatokban mélyeket szippantva próbál relaxálni. Ez is bizonyítja milyen sokrétűen lehet hasznosítani.

Hogyan készülnek ezek a buzogányok?

Mindenféleképpen frissen szedett levendulacsokorra van szükségünk hozzá. 12-16 szál egyforma hosszúságú szárú virágzat kell hozzá. Illetve én sima ajándékcsomagoláshoz használt szalagot használok, vagy nagyon megfelelnek erre a ruhákban található kis akasztó szalagok, amelyeket úgyis kivágunk.

A csokrot összefogjuk a virágzat alatt és egy kb 1,5 m hosszú szalaggal megkötjük. A szalag egyik szára nagyon rövid legyen, a másik pedig a hosszú, ezzel fogjuk körbefonni a szárakat.

Miután megkötöttük a szalagot a szárakat hajtsuk vissza egyenletesen elrendezve és a hosszabb szálat húzzuk ki, hogy elkezdhessünk dolgozni vele.

Egyesével is lehet, de én kettesével ajánlom a fűzést. Szépen szőve a szalagot egyszer fenn, egyszer lenn haladjunk körbe a csokron és így tovább, egészen addig amíg a szalagunk bírja, vagy mi szeretnénk eljutni.