Rebarbara-sokunknak kimarad az életéből, sokan nem szeretik szálassága és karakteres íze miatt. Nekem gyerekkor íze van, Bátonyterenye íze. Rebarbarából mindent lehet készíteni: szörpöt, üdítőt, befőttet, szószt, és lekvárt.

Nagymamám és keresztapám az idén megajándékozott a rebarbara termésével, én pedig lelkesen álltam neki a feldolgozáshoz. Szörpöt és lekvárt készítettem egy füst alatt, ugyanabból a növényből.

A rebarbara szárát meg kell hámozni, a szép szálak könnyen lehúzhatók és gyorsan előbújnak a belső szövetek. Aztán darabolni kell és átmosni.

Közben vizet engedek a lábasba és kétszer annyi vízben főzni kezdem a zöld szeleteket. Literenként egy kávéskanál citromsavat teszek hozzá.

Forralom, majd a rostokat átszedem egy másik lábasba.

Ebben a lábasban ott marad a szörpünk alapanyaga: sárgászöld lé, kósza rostokkal.

Tovább melegítjük és literenként 1kg cukorral felforraljuk és szirupot készítünk belőle.

A tiszta üvegeket melegítjük és beleszedjük az óvatosan gyöngyöző szörpöt. A tetejére késhegynyi nátriumbenzoátot szórok, majd szorosan zárom a kupakokat.

Pár percre fejre állítom az üvegeket. Aztán mehetnek a száraz dunsztba, hogy pihe-puha pokrócok közt pihenve hűljenek ki lassan, miközben biztonságosan tartósodnak a téli napokra- már persze ha sikerül addig kitartaniuk.

A nyári időszakban is nagyon hűsítő íze van a rebarbarának. Próbáljátok ki!