Daily Archives: 2020.11.06.

Krétatartó

Toll- és krétatartó tanároknak öko módban

Mikor tanárként dolgoztam és a tantermek között ingáztam szükségem volt egy olyan eszközre, amelyben tarthatom azokat az íróeszközöket, amelyekre abban a 45 percben, azon az órán szükségem lehet. A kollégák változatosan oldották meg: tolltartóval, mellény-vagy nadrágzsebbe rejtetten, kis szatyorban, válltáskában, fonott kosárban, kézben, tejfölös vödörben.

4 éve nem dolgozom iskolában, bár a szívem még mindig visszahúz, a volt kollégákkal tartom a kapcsolatot /persze csak azokkal, akik szeretnék/. Minden évben szívesen állítottam össze eddig is neki egy kis túlélő csomagot, amelyben egy-két filléres, ám mégis életmentő dolog lapult (tea, toll, kávé, ragtapasz, szőlőcukor,…)

A tejfölös vödör és az iskola kapcsolatát gondoltam újra és helyeztem őket egy új síkra.

Continue reading →
Szilvi kendője

Az első horgolt kendőm, avagy Szilvi kendője

Amikor egy új hobbi belopódzik a mindennapjaidba és az életed részévé válik, akkor megtapasztalhatod azt az igazi elmélyült pihenést, miközben áramlatélményekkel gyarapodsz. Ezért lesz a hobbid, mert örömet okoz neked és annak is , akinek készíted a kezed alatt formálódó tárgyat. Én hiszek abban, hogy a kézműves, a kézzel készített tárgyaknak lelkük van, amit a készítő szeretete, gondoskodása sző bele.

Gyerekkorom kedvenc meséje volt A hat hattyú, amelyet bakelit lemezen hallgattunk sokszor és a mesélő hangja most is a fülembe cseng a távolból. A kiskirálylány szorgalmasan készítette az ingeket testvérei számára, némaságban, hogy megtörje az átkot: újra emberekké válhassanak az elkészült ruhadarab magukra öltésével.

Amikor horgolok én is egy kicsit ezzé a királylánnyá válok, bár nem küzdök semmilyen gonosz átokkal, amit a testvéremre zúdítottak. Csendben dolgozom, szorgalmasan, elmélyülve a tevékenységben, folyamatosan forgatva magamban a gondolatot, hogy kinek készítem a terméket. Felidézek emlékeket, vagy éppen kedvére formálom a készülő művet.

Continue reading →